Tudomány

 Ezen az oldalon városunk azon polgárait szeretnénk bamutatni, akik a tudományos életben jelentős sikereket értek el.

Trefán Szilárd

2005 a Fizika éve, és egyben Einstein-év is hiszen a zseniális fizikus 50 éve hunyt el és száz éve adta ki négy dolgozatát, melynek egyikéért Nobel-díjat kapott. Ezt az évfordulót különösen nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelték Németországban. Ezen rendezvények egyik csúcspontja az augusztus 27-e és szeptember 1. között Berlinben megrendezett „In Search of Einstein” diákkonferencia volt.
Nagy büszkeség számunkra, hogy ezen a rendezvényen, melyen az új EU-s tagállamokból és Németországból érkezett fiatal fizikusok vettek részt Magyarországot egyedüliként a nyírbátori Trefán Szilárd, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem IV. éves mérnök-fizikus hallgatója képviselte méghozzá a Magyar Innovációs Szövetség hivatalos delegáltjaként.
De hát hogyan is kerül egy nyírbátori fiatalember egy ilyen jeles rendezvényre,? Mint elmondja, édesapjával és bátyjával van egy családi találmányuk és ő erről írt egy tudományos dolgozatot, mellyel a XI. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs verseny díjazottja lett. Itt figyelt rá fel a Magyar Innovációs Szövetség ügyvezetője, azóta rendszeresen meghívják a szakmai rendezvényekre, sőt az innovációs díjak átadására is, amire általában az Országházban kerül sor.
A konferencia életre szóló élményt jelentett számára. Szívesen emlékszik vissza az Albert Einstein Intézet igazgatójának előadására, a Fritz Haber Kutatóintézetben tett látogatásra, de a legnagyobb élményt a Gerhard Schröder német kancellárral való találkozó jelentette.
Trefán Szilárd, tősgyökeres nyírbátori, itt járt általános iskolába és gimnáziumba is, minden hétvégén ide tér vissza a családjához. Biztosan sokat hallunk még róla.



Dr. Bella Imre (1893. Nyírbátor – 1967. Budapest) orvos, tüdőgyógyász

Nyírbátori iparoscsaládból származott, tanulmányai után valódi elhivatottsággal gyógyította szülővárosa és környéke betegeit. Jótékonysági rendezvények bevételéből alapította az 1920 évek végén a tüdőbeteg-gondozó intézetet, ahol hosszú évekig fizetés nélkül dolgozott. Vitézi címet is kapott. A „szegények orvosának” tudását, emberségét évtizedekig megőrizte a bátoriak emlékezete.


Dr. Dám László (1945. Budapest - ) megyei múzeumigazgató

1968-tól 1984-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén dolgozott, előbb, mint gyakornok, később tanársegéd, majd 1973-tól adjunktus. 1984-ben került Nyírbátorba a Báthori István Múzeum igazgatójaként. Múzeumigazgatói tevékenysége során 1997 és 2000 között megvalósult a Múzeum épület életveszélyessé vált tetőzetének megújítása, valamint a belső tér és a külső homlokzat rekonstrukciója. 1984-től Nyírbátor város önkormányzatának kulturális bizottságában vállalt megbízást. Tagja a Magyar Néprajzi Társaság választmányának, a Pulszki Társaságnak, a DAB Néprajzi Szakosztályának valamint a ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Népi Építészeti Szakbizottságának.


Farkas Eszter (1899. Nyírbátor – 1983. Budapest) festőművész

1917-től nyolc éven át a nagybányai festőiskolában Thorma János tanítványa. Alkotott Miskolcon, Budapesten, Olaszországban járt tanulmányúton. 1953-tól tagja a Képzőművészeti Alapnak. Jó néhány lírai tájképe található a nyírbátori állandó kiállításán.


Dr. Kovács István (1921. Nyírbátor – 1990. Budapest) jogász, akadémikus

1951-től az MTA Jogtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, később igazgatója, a József Attila Tudományegyetem jogi karának dékánja. Fontosabb művei: Magyar államigazgatási jog alapjai Bp. 1953, Magyar államjog (tankönyv, társszerkesztőkkel) Bp. 1964, Az emberi jogok dokumentumokban (bevez. tan., összeállította társszerzővel) Bp. 1976. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.


Dr. Szalontai Barnabás (1919. Ilosva – 1984. Nyírbátor) tanár, művészettörténész, etnográfus, múzeumigazgató.

A nyírbátori Báthori István Múzeum alapító igazgatója (1962-1984.), Állami díjas (1970). Munkássága nyomán az intézmény nemcsak országos, hanem nemzetközi hírnévre is szert tévő közgyűjteménnyé fejlődött. Meghatározó szerepet játszott Nyírbátor város közművelődési életének szervezésében és irányításában.
Tudományos munkássága a művészettörténettől az etnográfiáig terjed. A művészettörténet nemcsak szakíróként, hanem alkotóművészként is számon tartja.
Jelentősebb munkái: Kerámia a nyírbátori paraszti háztartásában Debrecen 1970, Viaszöntő népszokások Máriapócson Nyírbátor 1977, Nyírbátor népi építészete Debrecen 1984, Nyírbátor (Entz Gézával) Budapest 1959.


Dr. Szende Pál (1879. Nyírbátor – 1934. Szinérváralja) jogász, szociológus, pénzügyminiszter

Rövid ügyvédkedés után az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés jogtanácsosa, később főtitkára. Adópolitikai, közgazdasági, történelmi tanulmányai, cikkei a Huszadik Században, a Magyar Pénzügyekben, a Világban, az OMKÉ-ban stb. jelentek meg. Tagja a Társadalomtudományi Társaságnak. A Magyarországi Polgári Radikális Párt alelnöke, a Károlyi és Berinkey korány pénzügyminisztere.


Dr. Szikszay József (1854. Nyírbátor – 1910. Nyírbátor) ügyvéd, Nyírbátor történetírója

Tanulmányai után szülővárosába visszakerülve az ügyvédség ill. Nyírbátori Takarékpénztár vezérigazgatósága mellett jelentős közéleti szerepet vállalt. Képviselőtestületi tag, hosszú éveken keresztül foglalkozott az ún. „városföldek” olyanfajta hasznosításának a tervével, amely a városnak is, a polgároknak is megfelel. A református egyház presbitere, a közép-szabolcsi egyházmegye tanácsbírája. A millenniumi Szabolcs megyei monográfiában ő írta meg a város történetét.


Dr. Tanhoffer Lajos (1843. Nyírbátor – 1909. Budapest) orvos, biológus, akadémikus

1868-tól a pesti egyetem Élettani Tanszéken tanít, a szövettani kutatásai révén e tudományterületi egyik hazai úttörője. Később az Állatorvosi Tanintézet helyettes igazgatója, az Orvosi Kar II. Anatómiai Tanszékének 1890-től a vezetője. Ő vetette meg az alapjait az Állatorvostudományi Egyetem könyvtárának, az ő javaslatára lett a pesti állatorvosképzés hivatalos nyelve a magyar.