A fa harangtorony

 A templom dél-nyugati sarka közelében áll hazánk legnagyobb és egyben legrégibb fa harangtornya, amely 1640 körül épült a Bethlen család megrendelésére. Készítői erdélyi ácsok voltak, amit az is bizonyít, hogy a torony szerkezeti formája, megjelenése és technikai kivitelezése az igen magas fokú erdélyi faművesség jegyeit hordozza. Alapterülete 10x10 méter, magassága meghaladja a 32 métert.
A tölgyfából ácsolt torony talpgerendázata 16 osztású gerendarács. Az erre állított kilenc oszlop alkotja a torony törzsét, melyek 13 méter magasságban a galéria aljáig érnek. Az oszlopokat vízszintes kötőgerendákkal magassági irányban 4 részre osztották. A toronytest merevítését, stabilitását keresztkötések, átlós- és saroktámaszok erdejével biztosították. A csapolásokat egyenes és félfecskefarkú lapolásokkal, vésett csapokkal, hagyományos módon oldották meg. Az erősítéseket minden esetben szögletes fejű faszegekkel végezték. A torony négyzet alaprajzú meredek sisakja nyolcszögletű csúcsban, és egy egészen egyedi megoldású kis kalapban végződik. Erre helyezték fel a toronygombot és a félholdat tartó fémrudat. A sisak négy sarkán fiatornyok állnak, melyek kicsiny törzse deszkázott, oldalnyílásait saroktámaszokkal ívesre alakították. Sisakjaikon megismétlődik a csúcs „kettős kupolája” a fiatornyokon zászló ún. szélvitorlák láthatóak, melyek 1778, 184, 1889 és 1928 évszámokkal vannak ellátva.
A torony galériája konzolosan kiugró, alul díszesen faragott, fűrészelt mellvéd deszkázattal készült. Galéria nyílása lőrésszerű az oldalanként öt oszloppal négy részre bontott nyílásokat a sarok merevítők faragásával ívesre alakították ki. A konzolos galéria deszkázata díszesen fűrészelt. A toronysisak a törzs és a szoknyarész zsindely borítású.
A torony szerkezete előre megtervezett, rendkívüli módon túlbiztosított, ami az építők egyfajta félelmét igazolja a szokatlan mérettől. A nagy keresztmetszetű elemek felületei, a hasonló tornyoktól eltérően, szokatlanul durván bárdoltak, elnagyoltak. Az arab és római számokból álló ácsjegyeket átlátható rendszer szerint vésővel rótták a gerendákra. Nem általános, de néhány csapolásnál megfigyelhető, hogy a keresztirányú vágások készítésekor nem fűrészt, hanem baltát használtak.
A torony, építésével egykorú, a négy evangélista dombormű képével ékesített harangot őriz, amelyet felirata szerint Bethlen István és Péter öntettek az eperjesi Wierd Györggyel 1640-ben.