A Sárkány-rend és a Báthoriak

 A Szent György lovagi társulat zárt közösségét a magyar lovagok Károly Róbert királyi jóváhagyásával az ország és a lovagi erények védelmére 1326-ban alakították. A XV. század első felének eseményei – a huszita háború és a növekvő török veszélyérzet – a Szent György kultusz feléledését hozták.
Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) és Borbála királyné 1408. december 12-én megalapították a sárkány jelvényével felruházott lovagok társaságát, a Sárkány-rendet. Tagjai között már ott található ecsedi Báthori I. István (1393-1444) asztalnokmester és országbíró.
A Szent György motiváció kötődését a Báthori családhoz mutatja, hogy I. Báthori István a király zászlótartójaként részt vett és hősi halált halt 1444-ben a törökökkel vívott várnai csatában. Fia István, Kinizsi Pállal 1479-ben Kenyérmezőn fényes győzelmet aratott az Erdélybe betörő oszmánok felett. A család későbbi tagjai, köztük III. István nádor alsó-magyarországi főkapitányként, II. András kincstartóként részt vettek II. Lajos király (1516-1526) seregében a mohácsi ütközetben. III. Bonaventura András tevékeny szerepet vállalt a három részére szakadt ország egyesítéséért folyó harcokban. Legutolsó feladatát már nem teljesíthette, mert az 1566-ban Szigetvárat ostromló Szulejmán császár csapatai ellen készülődő keresztény had fővezéri tisztét betöltő országbírót elragadta a halál.
A kereszténység védelmének eszménye, a vállalt törökellenes vonulat jól illeszthető a Szent György lovagrendhez, a lovagi társulat nyírbátori jelenlétéhez.